Az aula minden reggel egy fontos állomás volt, hiszen az aznapi programokat itt beszéltük át, itt zajlott minden nap a korhű ruhák bemutatója, nagyon szívesen öltöztek be az elsősöktől kezdve a hetedikesek is. 51 diák érezhette jól magát a héten, június 19-től 23-ig, három csoportban.
Választottunk a táborozók közül királyt, királynőt és udvari bolondot is, kapott ruhát és egész nap az udvarnépe között jöhetett, mehetett. Az idő nagyon kedvezett nekünk, a parkunkban még vízi pisztoly csatát is vívtunk, majd strandon éreztük magunkat, mert a szivacsokon még pihenhettek is a megfáradt küzdők.
A termek átalakultak műhelyekké, ahol a pénteki nagy gálára készítettek a gyerekek címert, pajzsot, bajvívó rudat, a lányok szép fejdíszeket, karkötőket, legyezőket és nyakláncokat. Gyakorlatozhattak a lovagi tornára, kint az udvaron az íjászat kapott teret,
reneszánsz táncot tanulhatott mindenki, melyet pénteken mutattak be a csoportok. Eközben az aulában egy hatalmas vár készült-természetesen ezt is a gyerekek készítették tanári segítséggel-, melyet a táborozók már az első napon birtokba vehettek és reneszánsz történeteket nézhettek a bekészített monitoron.
Minden csoport a hét elején kapott egy reneszánsz mesét, melyet dramatizálni kellett és pénteken, a gálán bemutatták a mesejelenetet.
Iskolánk tankonyhája is megtelt kis kuktákkal, akik mézeskalácsot süthettek majd kidíszíthették kedvükre.
Jártunk Simontornyán a várba, ahol sisakokat és gyűrűt gyártottak a gyerekek az idegenvezető segítségével, megépíthették a Simontornyai várat papírdobozból. Fantasztikus jó hangulatú kirándulás volt.
Eljött a várva várt péntek, de nem azért mert a tábor végét vártuk, hanem azért, mert jöhetett a rengeteg felhőtlen játék, küzdelem, rollerezés, vízi bombák, mocsárjárás, lovagi tornabemutató.
Mindenki jelmezt vehetett fel az aula megtelt udvarhölgyekkel, lovagokkal, udvari bolondokkal.
Az ebéd mindenki számára meglepetés volt, hiszen kézzel ehették meg a gyerekek, ami ebben a korban már nem illő, de a reneszánsz korban igen.
Délután lakomához készülődtünk, táncoltunk, és a jelenetet mutattuk be, hosszú asztalt terítettünk, az asztalfőre ültettük a választott királyt és királynőt, majd emléklapokat és egy kis ajándékot osztottunk a táborozóknak, hogy felejthetetlenné tegyük az együtt töltött kellemes napokat.
Mit kívánhatnánk mi szervező tanárok? Jövőre veletek ugyan itt!
Szénásiné Szabó Marianna
