1844. május 18-án született Sárbogárdon.
1887. november 11-én halt meg Jobbágyiban.
Édesapja, Mészöly Imre törvényszéki bíró volt, édesanyja Kenessy Johanna.
Elemi iskolás éveit, gyermekkorát Sárbogárdon töltötte.
Középiskolai tanulmányait Hajdúszoboszlón kezdte, és Debrecenben fejezte be. Itt kezdte meg jogi tanulmányait, amit pesten folytatott.
1866-ban, pesti joghallgatóként szabadidejében szorgalmasan másolta a Nemzeti Múzeum képtárában a kortárs és régebbi művészek képeit.
1879-ben felvételt nyert a bécsi művészeti akadémiára.
1870-ben aranyérem jutalmat kapott Bécsben a versillusztráció kartonjáért. 1872-ben műtermet nyitott Münchenben.
1873-ban hazajött Székesfehérvárra édesanyjához, majd a Balaton vidékén időzött. Innen vette legtöbb motívumát. Szívesen festett a Velencei- tónál, de a Tisza is vonzotta. Megszervezte a képzőművészeti társulat kiállítását Székesfehérvárott.
1876-ban, Münchenben kapcsolatba került Munkácsy Mihállyal.
1877-ben fejezte be a „Balatoni halásztanya” című képét. Amit Trefort Ágoston közoktatási miniszter rendelt a Nemzeti Múzeum képtárába.
1879. május 17-én Mészöly rendezésében Székesfehérvárott országos kiállítás nyílt; 18 művel szerepelt, aranyérmet is nyert.
1879-től többször volt vendége Zichy Ödönnek a Somogy megyei Surdon. Itt festette a „Balatoni rév” című képét.
1881-ben Szent – Ivánon (Alsószentiván) Zichy Jenő számára egy nagy vadászképet festett; több fejér megyei tájképe készült ekkor.
1882-ben Párizsban a hangulatos apró tájképei sikert arattak.
1887-ben megbetegedett. Először Gleichenbergben, majd felesége birtokán, Jobbágyiban kereste a gyógyulást. A tüdejével kapcsolatos betegségéből nem gyógyult meg.
1887. november 12-én Jobbágyiban, élete teljében, 44. életévében hunyt el.
Művészi tehetsége későn bontakozott ki. Tanulmányai befejezése után érett realista tájképekkel jelentkezett a hazai és külföldi kiállításokon.
Művészete, utolsó éveiben, párizsi évei után teljesedett ki. Fehérvárott és Pesten is festett képei - amelyeken újra és újra visszatér a fejér megyei és sárrét vidéki táj- egységes stílust mutatnak. A nyugodt világos tiszta képek sorozatához a biztató lökést Párizs, Bastien- Lepage művészete adta.
Legszebb darabjai a fejér megyei és a balatoni tájak: „ részlet Szentivánról”, „Vaskapu”, „Fejér megyei kacsázó”, „A Balaton öble az akarattyai partokkal”, eltér ezektől egy nagyméretű képe, a sárosdi földbirtokos és fiának tájba helyezett arcképe. (ennek ma csak egy részlete ismert „rőzsehordó” címmel.)
Kára a magyar művészetnek, hogy a nagybányai mesterek- Ferency Károly és társai- valójában nem fedezték fel a maguk számára Mészöly művészetét. Munkásságuk mégis egységes láncként kapcsolja őket össze. A francia utakon induló nagybányai iskola ott folytatta a magyar festészetet ahol Mészöly Géza abbahagyta.
