Határtalanul 2019 - Felvidék- Kárpátalja


  • 2019. április 05.
  • Hírek
  • Tanév: 2018-2019
2019. április 2-5- ig a Sárbogárdi Mészöly Géza Általános Iskola és tagiskolája, a Szent István Általános Iskola 7 osztályos tanulói a szabadság történelmi hőseinek nyomában jártak a Felvidéken és Kárpátalján.

A Rákóczi-szabadságharc emlékezetes kárpátaljai és felvidéki helyszíneit kerestük fel.

Kétnapos szlovákiai kalandozásunk idején Zoli bácsi, az idős kassai honismereti vezető kísért bennünket és mesélt Alsósztregován a Madách családról, Az ember tragédiája keletkezésének körülményeiről, Kékkő várának különleges bábjairól, Rozsnyó kedves kis településének történelméről, a Tordai hasadék „kistestvéréről” a Szádelői- völgy keletkezéséről és élővilágáról, végül pedig Kassa gyönyörű városának minden történelmi jelentőségű épületéről.  Itt a dómban megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és gróf Bercsényi Miklós generális szarkofágját, majd meglátogattuk a rodostói házat. A Rodostói ház annak az épületnek az utánzata, ahol a fejedelem 1720 és 1735 között száműzetésben élt, és halt meg.

 Borsiban II. Rákóczi Ferenc szülőkastélyát éppen felújítják, így az épület előtt álló szobornál helyeztük el koszorúnkat.

A harmadik naptól Kozub Gergő honismereti vezető kísérte kis csapatunkat. Ő a beregszászi II Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem és régész szakos hallgatója. A gyerekek hamar megkedvelték őt közvetlen stílusa és fiatal kora ellenére hatalmas tudása és széles látókörű életszemlélete miatt. Ő kalauzolt el bennünket a nagyberegi iskolába, Munkács lenyűgöző várába, melyet Zrínyi Ilona olyan hősiesen védelmezett a császáriakkal szemben, a szolyvai emlékparkba, a Vereckei- hágóhoz, Huszt- várához, Tiszaújlak hatalmas Turul- madaras emlékművéhez és végül a Rákóczi felkelés bölcsőjébe, Beregszászra. Itt, a piacterén bontotta ki a „tarpai jobbágy”, Esze Tamás a szabadság zászlaját, melyre latinul, magyar fordításban a következőt írta: ”Istennel a hazáért és a szabadságért!”

A kirándulás során minden jelentősebb emlékhelynél koszorút helyeztek el a gyerekek és fejet hajtottunk a magyar történelem nagyjai előtt. Jól mutatja azt, hogy az itt élő embereknek az életben maradáshoz milyen fontos a történelmük, és hagyományaik ápolása, hogy a ruszinok, „Rákóczi leghűségesebb népe” között még ma is van olyan család, aki a vasárnapi asztalnál egy helyet megterít a nagyságos fejedelemnek, ha visszatér száműzetéséből, legyen hová leülnie.

A srácokkal, az okos kütyüink segítségével hozzávetőlegesen meg tudtuk állapítani, hogy minimum 25 kilométert gyalogoltunk a négy nap alatt. Embert próbáló volt az is, hogy minden nap máshol aludtunk, sokszor az utak borzasztó állapota miatt a szállásra csak késő este érkeztünk, de a gyerekek állták a sarat és a tanári járőrszolgálat ellenére akármeddig maradtak is fenn éjszaka, minden nap zokszó nélkül időben felkeltek és elkészültek.

Kérdésemre, hogy 10- ből hány pontot adnának a kirándulásra, szinte kivétel nélkül 10-et mondtak.

 

Dr. Krenczné Zocskár Zsuzsanna