Szitakötő jellemző tulajdonságai jelentek meg az állomásokon. Első helyszínen totót kellett kitölteni a gyerekeknek, melyet zsongva, vidáman oldottak meg, majd színes papírból repülőt hajtogattak, hiszen a szitakötők nagyon jól repülnek.
A következő helyen, táncolhattak, énekelhettek a csapattagok, mert a szitakötők hártyás szárnyai is zizegnek, „zenélnek” és a mozgásukkal táncolnak, ahogy berepülik a területüket.
Újabb állomás következett, ahol verset kellett átírni szleng formában, majd a színek érvényesültek, kitűző tervezése volt a feladat.
A további feladatok már kint a szabadban voltak, a diákok a közlekedési parkban rolleres ügyességi játékokban mutathatták meg rátermettségüket.
Az utolsó állomáson a tanárok elbújtak, és a feladat az Ő megkeresésük volt, egy térkép segítette a tájékozódást, ha megfelelő sorrendben keresték fel a kijelölt helyeket, akkor egy feladat elvégzése után puzzle darabot kaptak a csapatok, a végén egy A3 lapon a darabok egy gyönyörű szitakötőt adtak ki.
„Szürke felhők alatt sziszegve szaporáz
százezernyi szorgos szitakötő-tündér,
vihar után édes a száradó szabadság,
kacagnak göndören a szalmaszál röptén,
mérgesen szimatol csahos vadászkutya,
megrezzen tőle a sok kis tündérruha,
szivárvány szárnyukat kitárják hirtelen,
szamóca ajkukon vérzik a szerelem”/Szederfalu:Eső után/
A délután nagyon gyorsan eltelt, minden csapat kellemesen elfáradt és élményekben gazdagon térhettek haza.
Szénásiné Szabó Marianna
