Napközi Erzsébet tábor


  • 2018. július 06.
  • Hírek
  • Tanév: 2017-2018
Ballagásunk után nem is sejtettük, hogy az iskolánktól való búcsú nem ért véget ennyivel. Ahogy azt sem, hogy ennyire felejthetetlenné teszi az utolsó általános iskolás nyarunkat. Leendő kilencedikesként számunkra a július 2-6-ig tartó Napközi Erzsébet tábor volt az a program, amin az iskola keretein belül részt vehettünk, mielőtt végleg itt hagytuk az alma matert.

Elvárásainknak tökéletesen eleget tettek a szervezők, jobbnál jobb programokkal készültek nekünk. Kedvenceink közé tartoztak a kavicsfestés, a táncoktatás, a csapatépítő játékok, a délutánonkénti fagyizások és a szekszárdi strandolás. Természetesen az egész napi energiát biztosító táplálékbevitellel sem volt gondunk, napi négyszeri bőséges étkezés mellett nem sok hely maradt az otthoni vacsorának. Növelte a hangulatot, hogy a játékos feladatokat egyen pólóban és sapkában élvezhettük, így tudtuk, hogy az épület falain kívül is egy csapat vagyunk.

Bár az utolsó nap gyorsan elérkezett, szomorkodásra nem maradt időnk, hiszen a legnagyobb élmények csak ekkor következtek. Udvarunkba népi játékok sokasága és buborékfoci érkezett. (Amitől szó szerint hasra estünk.) Nem csoda, hogy szinte az egész tábor a mozi és a strand mellett a kedvencei közé sorolta a labdarúgás ezen fajtáját. Sajnos az időjárás próbára tette jó hangulatunkat, de pillanatok alatt jöttek a jobbnál jobb ötletek a szabadtéri programok pótlására. Még meg sem száradtak a vizes cipők, mi már boldogan táncoltunk a hatalmas kivetítő előtt, hogy megkeressük a bennünk elveszett tehetséget.

És miért volt igazán érdemes itt tölteni ezt az egy hetet?

Elsősorban azért, mert közösségben voltunk, nem pedig a virtuális világban elveszve unatkoztunk.
Új dolgokat tanultunk, és az eddig talán unalmasnak vélt iskolapadok, ebben az öt napban egészen más színben pompáztak. Most nem voltak érvényesek az év közbeni szabályok, az aula pillanatok alatt játszótérré alakult. Előkerültek a labdák, rollerek, amikkel szabadidőnk minden percét maximálisan kihasználtuk, miközben észrevétlenül egy nagy csapattá kovácsolódtunk össze, ahol nem volt különbség második és nyolcadik osztályos diák között.

Ez a tábor lehetőséget adott arra, hogy közelebbről megismerjük egymást, és ha mi már nem is ezzel a társasággal, de a többiek új, szoros barátságokkal indítsák a következő tanévet.

Pszota Csenge és Szabó Laura