Az aulát megtöltötte a vidám csilingelő tiszta hangzás és a gyönyörű dallamok, melyeket a gyerekek csillogó szemmel adtak elő.
Közösen megtanultak a diákok egy ismeretlen szerzőtől a Szellő kél című kétszólamú kánont, melyet többször is énekeltek a szereplések szünetében.
Közvetlenül a szereplések után mindenki kapott emléklapot erről a felejthetetlen napról.
Változatos és szórakoztató műsort hallgathatott mindenki, aki megtisztelt bennünket a jelenlétével.
A műsorok elhangzása után a szereplők az ebédlőben egy kis süteményt és innivalót kaptak.
Kodály Zoltán szavaival szeretném zárni a gondolataimat:
„ Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét,s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”
Szénásiné Szabó Marianna
